Minta hirdetés hely
Remélem már mindannyian jól bemelegedtünk az erősítők témakörébe, én sem szeretnék gyenge kezdés után erősen visszaesni, szóval nekiugrok a befejezésnek, amíg még meleg a deszka…
Definícióval kezdenék. Nevéből adódóan, a végfokozat az erősítő lánc végén elhelyezkedő utolsó erősítő. Van ennek egy másik, talán az előbbinél találóbb neve, a teljesítmény-erősítő. Ez a név közelebb áll a műszaki valósághoz. A végfokozatot megelőzően a korábbi erősítő fokozatokban főképp feszültséget erősítettünk, a hangszedőtől idáig nagyjából 600-szorosra, amit most nagyjából meg fogunk húszszorozni (!). Most azonban a terhelés már nem a következő fokozat néhányszor tíz kOhmos bemeneti impedanciája, hanem egy hangdoboz (plusz több méternyi kábel), amely 1 és 16 Ohm között mozog, típustól és frekvenciától függően – teljesen szertelenül. Tehát a terhelés impedanciája sokkal alacsonyabb, a feszültség jóval magasabb, ebből pedig egy sokkal nagyobb áramigény következik (Ohm-törvény, elektrotechnika első osztály, első óra I (áram) = U (feszültség) / R (ellenállás) ). A teljesítmény = feszültség szorozva az árammal.
Vagyis (kicsit számoljunk) egy 2V-os előfok kimenetet (ha teljesen feltekerjük a hangerőt) megszorzunk 20-al, az 40V szinusz, (ennek az effektív értéke az /gyök2 azaz 40 / 1,41 = 28,28V) kimeneti feszültséget ráeresztünk egy 4 Ohmos terhelésre. Ohm törvény : I = U / R azaz a kimenő áramunk ezen a terhelésen 28,28V / 4 = 7 Amper. Szorozzuk össze az áramot a feszültséggel: 7 x 28 = 196W...