Minta hirdetés hely
Mi lehetne a baj egy szöggel?
Amíg egy falba üthető szeg(!)-ről beszélünk, amit a köznyelv szögediessen csak szögként ismer, azzal semmi, maximum elgörbül kalapálás közben, de azt némi odafigyeléssel el lehet kerülni, meg ki is lehet egyenesíteni. ( Néhai keresztapám – vagy inkább „körösztapám” – beszólása volt, a hogy vagytok című általános kérdésre, hogy hát szögediessen. Az értetlen arcokra pillantva aztán elmagyarázta, hogy az milyen. Már tudniillik, a lányok „meglőhetőssen”, de a fiúk azért „lőhetnének jobban is...” )
A lemezjátszás során azonban vannak szögek (értsd: geometriai irányeltérések az ideálistól) amelyek elég makacsak, nem egyenesíthetők csak úgy ki, és meglétük számos elvi vagy gyakorlatban is számottevő probléma forrása lehet. Ha jól megnézzük, az egész analóg lemezjátszás egy komplex geometriai és egyben rugalmas rendszer, amelyben az eltérések az ideálistól széles határok között tudnak jelentkezni. Ezek közül most csak egyetlen egyet szeretnék kiragadni, a vízszintes szöghiba esetét.
A dolog leegyszerűsítve arról szól, hogy amikor a lemezt készítik, az eredeti mesterpéldány (a legeslegelső barázdába vágott példány, amiből aztán a fém inverz présmatricákat készítik) az egy olyan (általában Neumann) vágógépen készül, amelynek a vágófeje a lemez sugárirányában – tangenciálisan - mozog, de arra merőlegesen, azaz húrirányban áll. Ezzel beállítja azt az állapotot, hogy a barázda mindkét oldala egyenlő mértékben modulálható, függetlenül attól, hogy külső va...